n1.jpg

n2.jpg

n3.jpg

Szerző: Erethiel  2013.01.23. 11:34 Szólj hozzá!

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

15.jpg

16.jpg

Szerző: Erethiel  2013.01.23. 11:32 Szólj hozzá!

- Javier! Biztos, hogy ez jó ötlet? Tudod, a nővéreim…

- Ne légy már beszari, Miguel! Biztosan élvezni fogod! – a kaján vigyor úgy terült szét az ifjú Javier arcán, mint aki már előre tudja, mi fog történni.

- Bátyuuus! Én félek! – siránkozott mögötte kisöccse, Sal. – Menjünk, haza, lécciii!

- Ne nyafogj már! És ha odaérünk, akkor meg se nyikkanj, mert még a végén lebukunk, és apa megbüntet.

A három fiú így hát szinte némán tette meg az utat a nyári laktól a kis, Taranago melletti kastélyig, ahol az Aldana család lakott. Miguel családja.A kastély mellett 50 lépésnyire több melléképület is állt. A közeli falucska asszonyai gyakran jártak ide, hisz volt itt egy fonónak kialakított épület, és egy kis konyhácska, ahol megbeszélhették a napi eseményeket.

- Én leszek az első! – jelentette ki Javier, és máris odadugta arcát az épület deszkáihoz. Bentről lányok halk dúdolása és beszélgetése szűrődött ki.

- Mit látsz? – türelmetlenkedett Miguel. Ő volt a legidősebb mindőjük közül, ám a másik két fiú magasabb rangú volt, így mindenben elsőbbséget élveztek.

- Itt van Anna-María is, meg Juanita, meg Car….. – Javier nem tudta befejezni a mondatot. A főépület felől ugyanis lódobogás, sikoltás, majd fegyverek dörrenése hallatszott.

A három fiú előbb döbbenten állt, majd mindannyian egyszerre akartak cselekedni.

- Anya! – suttogta Miguel, és már rohant volna a kastély felé, ám egy határozott hang megállította.

- Miguel! – a 17 éves Juanita, aki épp kilépett a fonóból, szigorúan nézett öccsére. – Vigyáznod kell Carmenre! Fussatok az erdő felé! És ne nézzetek vissza! Javier! Kérem! Menjenek már! – a fiatal lány szemébe könnyek gyűltek. Miguel karjaiba adta a kis, alig 2 éves húgát, aki halálra váltan kapaszkodott belé.

- Induljatok már! Mi majd a másik irányba menekülünk. Így talán nem jönnek utánunk.

- De…. – Miguel a kastélyt nézte, és nem bírt mozdulni.

- Miguel! Gyere! – Javier megragadta barátja vállát, és elkezdte vonszolni az erdő felé. Talán a nemesi neveltetés miatt, vagy mert sokkal ravaszabb volt, gyorsan átlátta a helyzetet.

A kis Carmen, Don Octavio Aldana de Fielralaza del Castello legfiatalabb lánya még mindig mereven nézett, de egy hang sem jött ki az ajkán. A kastély felé bámult, és a házban fellobbanó tűz fényei csillantak meg a szemében.

A három fiú gyorsan futott. Átkeltek a melléképületek mellet lévő kis udvaron, befordultak a hátsó parkba, és az erdő felé vették az irányt. A hátuk mögül asszonyok és gyermekek sikoltása hallatszott. A négyzetesre nyírt sövények közül hirtelen feketébe öltözött, karddal és pisztollyal felfegyverzett alakok bukkantak elő. A házból feltörő tűz sejtelmes fénybe vonta arcukat. Szerencsére nem vették még észre a legényeket, talán épp a felcsapó lángok fényessége miatt. Vagy talán Theus kegyelme volt ez a menekülők iránt?

Javier és Miguel szeme összevillant. Tudták, mi vár rájuk. Az Aldana fiú Javier karjaiba nyomta megszeppent húgocskáját, aki csak nagy nehezen akarta elengedni őt, majd a banditák elé vetette magát. Barátja a két kicsivel pedig csak futott, futott, míg el nem érték az erdő legsötétebb zugát. Ott mindannyian fáradtan rogytak össze. Az erdő talaja nedves volt, és dohos szagot árasztott.

- Carmen! Kisasszony! Ébredjen! – szólt egy kedves hang.

- Natalia? Oh! Bocsásson meg! Csak rossz álom gyötört.

- Mondja el gyorsan! Nehogy valóra váljon! – mosolyodott el a vodaccei hölgy. Tudta miről beszél. Az álmok és a sors fonalai összefonódnak. És ő sok mindent tudott a sorsról. Nagyon sok mindent.

- Azt hiszem, kislány lehettem az álomban. – kezdett bele megrendülten Carmen. – A nővéreimmel énekeltem, majd hirtelen minden romba dőlt. Füst szagát éreztem, és a vér illatát. Aztán mindenütt csak halál volt. – a lány szemébe könnyek szöktek, úgy folytatta tovább.

- Aztán egy sötét erdőben voltam. És a világ legvonzóbb férfija tartott a karjaiban. Olyan volt a szeme, akár a tenger, vagy akár a zafír fénylő csillogása. A haja a vállaira omlott. Angyali fény vette körül. Vagy a hold ezüst ragyogása? – Carmen arca lángba borult, ahogy felidézte a férfi karjának ölelését. - Oh, Natalia! Olyan csodálatos volt! Tudtam, hogy végre biztonságban vagyok. Hogy megmentett, és hogy rábízhatom az életem.

- Vajon ki lehet?

- Nem tudom. De mintha már láttam volna valahol. Várj csak……! - Carmen hirtelen a kis fiókhoz lépett, és elővett egy vékonyka irományt. – Itt! – kinyitotta a vásári könyvecskét, és egy kis, festett képre mutatott. A képen, amely egy komikus jelenetet ábrázolt, három férfi volt. Jobb oldalon egy álarcos, lilába öltözött alak áll egy piros köpenyes, nyurga figura felett. A legyőzött alak a próféta keresztjét viselte, és szánalmas arcot vágott. A háttérben azonban maga a király, Salvador Bejerano de Sandoval alacsony alakja látszott. Carmen mutatóujja Sandoval mellén pihent.

Szerző: Orkogo  2012.10.09. 21:56 1 komment

süti beállítások módosítása